„Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran.”

           Ma, böjt harmadik vasárnapján kétszeresen is megszólít minket ez az ige. Nem nézhetünk komoran, hiszen vasárnap van, a feltámadás ünnepnapja, amikor Jézussal együtt vagyunk az Igében és az Úrvacsorában. A nyugati, keresztyének, akik közé mi is tartozunk, vasárnap nem böjtölnek, mert nem böjtölhet a násznép, amikor vele van a vőlegény.

De nemcsak vasárnapra, hanem a böjt egész idejére vonatkozik ez a parancs. Kétféle ok vezethet arra, hogy komor legyen a böjtölő tekintete. Egyrészt a Jézus korabeli világban dicséretes vallásos érdemnek számított, ha valaki böjtöt vállalt lelki megtisztulása érdekében. A böjtölők gyakran kimutathatták külső megjelenésükkel, sőt komor arckifejezésükkel is, hogy ők most bizony böjtölnek és tekintsenek rájuk ezért elismeréssel a többiek. Másrészt a böjt idején kilép a megszokott életformájából az ember, kevesebbet eszik, lemond megrögzött rossz szokásairól, kényelmetlenséget vállal. Ez bizony egyáltalán nem könnyű és könnyen komorrá válik a nélkülöző ember tekintete. Jézus mégis arra biztat bennünket, hogy ilyenkor se nézzünk komoran. Nem kell, hogy mások észre vegyék rajtunk a böjtünket, és végkép ne akarjunk dicsekedni előttük ezzel. Ne nézzetek komoran, hanem találjátok meg az örömötöket a böjti idején is. Három örömforrásunk is lehet ilyenkor. Egyrészt örülhetünk a percről percre megvívott csatáink során elért győzelmeinknek. Kitartottam, ennek örülök én is, a mennyei Atya is, aki titkon néz és együtt örül velem még az apró győzelmeknek is. Másodszor örömforrásom, hogy olyasmire tudok teljes erővel figyelni a böjt idején, ami jó, ami számomra is élvezetes. A böjt nem mindenről való lemondás, hanem koncentráció valami értékesre és fontosra. Harmadszor örömet jelent a végső jutalomra gondolni. Arra, amikor a böjt majd eléri célját és megtisztítva és felkészítve állít egy új életszakasz elé.   

  /Bödecs Pál/