Vasárnapi Üzenet 2019.01.06.

2019. január 18. 160 Views

Új éneket énekeltek

 

 Esztendő fordultával különösen is aktuális a címbeli idézet (Jelenések 5:9). Valóban sokmindent szeretnénk másként tenni, jobban végezni, szebben szólni - mind magánéletünkben, mind közösségi életünkben. Szükség is lenne rá, hogy végre ráébredne a világ, micsoda különbség van a másként élni és az új életet élni között. Amikor lezárunk egy évet, az apostol tanítását megfogadva, célegyenest igyekszünk előre, Istennek a jutalmára. Ez az az igaz, az az új érték, amit a Teremtő ebben az új esztendőben is felkínál a világnak.

Azt, hogy az elmúlt években mennyire élt vele az emberiség, azt tudjuk. Tudjuk azt is, hogy korábban sem volt másként - hiszen Ady Endre nem véletlenül kiáltotta a végtelenbe: „Ne halljam az élet új dalait, Tiporjatok reám, durván, gazul.” Kiálthatta, mert körülötte akkor is - és most is - „szenes kalászok énekeltek, gonosz, csúfos éneket”. Pedig kellene már a jó, a szép, az igaz, a tiszta hang a világban, mert elpusztul a világ, ha nem figyel a megújító énekekre, a megújító dallamokra.

Úgy tűnik, valami nagyon sürgeti az emberiséget, valami nagyon készteti az összefogásra, valami miatt nagyobb az egységre való törekvés lendülete, mint eddig volt. Reménység szerint, az új év is ennek jegyében fog eltelni. Próbáljuk kiküszöbölni a régi tévedéseket, botlásokat, hibákat. De van-e méltó, megfelelő személy, akire hallgathat és hallgatna a világ? Annyian és annyiszor becsaptak már bennünket, annyiszor hitegettek a jóval, a pozitív életszemlélettel, csakhogy a valóság tragikusan mást mutatott, mint ahogy azt szemléletünkben beállítottuk.

Nem véletlen, hogy az egyik költő így énekel versében: „Istenem fogj meleg szádba, Hogy ne legyek kegyetlen árva, Ne legyek kegyetlen árva.” Fogytán az erőnk és az életterünk is. Hiába mondjuk magunknak, hogy még ezt a kis terhet el kell viselnünk, aztán sírásaink végét a jó megtapasztalása váltja fel.

 Hiába teszi a jót az ember, mert mintha egyre inkább háttérbe szorulna a humánum, a szép és az igaz. Közben „sikolt a zene”, embertelenül „tornyosul”. Valóban új az ének, a dallam új most is, csak éppen az nincs, aki közülünk átvehetné Könyvet, hogy feltörje annak pecsétjét (Jelenések 5:3). A „keresztyén kurzustól” rettegők pedig egymásra várnak, ki menti meg végre a világot, a közülük való, értük való, értük élők közül?!

De csak a ravatal-gyertya világít, a virrasztó és reszkető szívek fölött. Ma is sokan elfelejtik, hogy az új ének évezredek óta szól, hogy van méltó Személy, aki átveheti gondjainkat, fájdalmainkat, aki már átvette a Könyvet és aki már feltörte a pecsétet (Jelenések 5:9).

Ebben az új évben is azoké lesz a tisztán zengő ének, akik a Bárány énekét zengik, akik a Bárányról énekelnek a világnak, még ha lesznek olyanok is, akik sokkal inkább a világ elveszítésére, mint annak megtartására törnek. Ebben az új esztendőben is a prófétáké lesz a felelősség. A prófétáké, akik tud­ják, hogy nem lehet másként élni, csak Jézusra tekintve, s vállalni minden jelentős döntésben, bizonyságtételben éppen azt, amit a Bárány szívükre helyez. Mert az emberiség valóban nem éghet magában, mint tűzliliom az éjszakában - s az őrzők, akik vigyáznak a strázsán, ma is azok, akiknek szíve az ügyért elkötelezett, a Bárány ügyéért áldozatot vállaló.

Láthattuk, hogy évek múltak, új esztendők jöttek, s mégsem mindig az történt, amit szerettünk volna. Pedig de jó is lenne békében, szeretetben, boldogságban élni. Csak mintha az erre vágyók hangja a sikoltó, tornyosuló zene hangzavará­ban teljesen hallhatatlanná válna, s a Kísértő bénító és őrjítő hangza­vara töltené el a szíveket, lelkeket.

Az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom a Báránynál van. Akkor lehet békés, boldog, szabad ez a világ, ha elfogadja ezt és ennek szolgálatába áll.

Új év hajnalán halljuk meg a prófétai ének dallamát, énekeljük együtt, tanítsuk meg rá a világot, mert Isten életre teremtett bennünket. Örök békéjéhez, a Bárányhoz csak akkor érhetünk el, ha másokat is ezen az úton vezetünk, ha meg tudjuk mutatni a világnak a prófétai küldetés, a krisztusi élet igaz értékeit, ha fel tudjuk készíteni embertársainkat Krisztus visszajövetelére, az új ég, az új föld, az új Jeruzsálem befogadására.

Isten szeret bennünket, megcsalatva is, elhagyatva is, s tart még a kegyelmi idő, így szólhat még a reménység kórusa. Szóljon úgy, hogy a kórusban egy hang legyen mindegyikünk hangja.