Vasárnapi Üzenet 2018.11.25.

2018. november 24. 402 Views

Református nőszövetségek

           A királyhágómelléki egyházkerület 1929-ben elrendelte a nőszövetségek megalakítását, az erdélyi példa szerint. A nőszövetség célját az alapszabály 2. paragrafusa így határozza meg: a református nők hitéletének ápolása, a gyülekezeti jótékonyság gyakorlása. “ A hitélet ápolására szabadon, korlátozás nélkül tarthat az egyházközség által megjelölt helyiségben bibliaórákat, vallásos összejöveteleket, vasárnapi iskolákat, ifjúsági vallásos nevelést, templomi ünnepélyeket. A templom tisztán tartásáról és díszítéséről gondoskodik. Vallásos iratterjesztést végez, ének- és zenekart alkot. A gyülekezeti jótékonyság gyakorlására, a református nők oltalmazására és védelmére kellő jogi tanácsadásról gondoskodik, számukra munkaalkalmakat szerez és állásokat közvetít. A szegényeket segélyezi. A kísértésnek kitett, főleg kenyérkereső nőket, továbbá árvákat, özvegyeket, családokat tanácsolja, védelmezi, e célból megfelelő patronaget létesít, az egyház megfelelő intézményeit támogatja. A betegeket, elhagyatottakat, munkaképteleneket, aggokat ápolja, segélyezi, elhelyezi.

A nőszövetség végzi intézményesen az egyház szociális munkájának nagy részét. Ezzel a proletárok között sonak megtapasztalják az egyház anyai gondoskodását.

A presbitérium úgy határozott (1930. február 16.), hogy a parokiális körök külön-külön szervezzék meg a nőszövetséget. A parokiális nőszövetségen belül külön munkacsoportok alakultak: hitvédelmi, családvédelmi, szegényügyi, elhagyott nők, árvák patronázsa, kulturális osztály. Olasziban kórházi, fogházi osztályt is szerveztek a lelkész támogatására, hogy meglátogassák a betegeket, elkísérjék a lelkészt a fogházi istentiszteletekre, a fogságból szabadulókat felruházzák, útiköltségükről gondoskodjanak.

Sokszor nem rajtuk múlt, ha missziójukat nem végezhették kielégítően. Például a foglyokkal személyesen nem találkozhattak; a román fogházigazgatók némelyike azt követelte, hogy az adományokat neki adják át kiosztás végett, a fogház személyzete aztán annak adta a szerencsétlen magyar foglyoknak szánt adományokat, akiknek akarta…                   

           Az olaszi nőszövetség munkái között a legáldásosabb a szegény iskolás gyermekek ebédeltetésére a leánybibliakör (leányszövetség) által megszervezett konyha támogatása, és a cselédlányoknak a Mártha Körbe szervezése.

           A háztartási alkalmazottakkal 1930 virágvasárnapján alakítottuk meg a Mártha Kört, az árvaház munkaszobájában. Itt minden vasárnap délután, az istentisztelet előtt, bibliaórát tartott velük a lelkész. Bibliaóra után szép versek felmondásával szórakozott a leánysereg harangozásig. Olasziban a vasárnap délutáni istentiszteletek idejét éppen rájuk tekintettel tettük át az esti órákra, hogy ők is eljöhessenek a templomba. Jöttek is szép számmal. Néha egészen betöltötték a nők padjait. A családi otthonukból kiszakadt, a város kísértéseinek kitett háztartási alkalmazottak erkölcsi, lelki védelmét célozta a nőszövetség, amikor anyai gondjaiba vette őket. A Mártha Kör vezetésével egyik alelnökét, Kiss Antalnét bízta meg. Ez a bibliás, imádságos lelkű asszony férjével együtt sokat fáradozott a cselédlányokért. A leánynevelő intézet alagsorában szép helyiséget rendeztünk be a Mártha Körnek, ez volt a Mártha Otthon. Ágyakat állított be az otthon, hogy a vidékről feljövő leányok ott biztos otthont találjanak addig is, míg elhelyezkedhetnek. Az olaszi lelkész körlevélben hívta fel a vidéki lelkészek figyelmét az új intézményre, hogy a falujukból bejövő leányokat a Mártha Otthonba irányítsák.

A magyar évek alatt a cselédügyet az állam karolta fel; a megnépesedett leánynevelő intézetnek szüksége lévén minden helyiségre, így a Mártha Otthont az árvaházba helyezte vissza, s a Mártha Kör bibliaóráit ismét az árvaház munkatermében tartottuk meg.

A Mártha Kör tagjai Kiss Antalné vezetése alatt nyáron, vasárnaponként elkísérték az olaszi lelkészt a Hegyre, s ott istentisztelet után az ott lakó atyánkfiait vallásos költemények elmondásával gyönyörködtették. A Mártha Kör tízéves fennállását 1940 virágvasárnapján hálaadások közepette ünnepelte meg.

Az olaszi nőszövetség áldott munkát indított be a berettyóújfalui asszonyok tulipános ládájának megérkezése után. A magyar esztendők kezdetén a berettyóújfalui asszonyok gyermekkelengyével telerakott tulipános ládát hoztak az olaszi asszonyoknak az anya- és csecsemővédelem előmozdítására. A tulipános ládából éveken át sok újszülöttet ruháztak fel, s a láda mégsem ürült ki, mert állandóan pótolták azt az olaszi asszonyok.

/Csernák Béla/