Vasárnapi Üzenet 2018.11.18.

2018. november 24. 663 Views

245 éve, 1773. november 17-én született Csokonai Vitéz Mihály

           Csokonai korában egy szilárd anyagi háttérrel, mondjuk földbirtokkal vagy jól fizetett hivatali státussal nem rendelkező író könyvkiadásra csak mecénások támogatásával gondolhatott. Csokonainak mindössze három könyve jelent meg életében. Ezeket Széchenyi Ferenc és Festetics György gróf, továbbá Erdődyné grófnő tette lehetővé. Ne ítéljük el, ha kereste gazdag támogatók kegyeit! Kondé Miklós nagyváradi püspöknek így hízelgett: „Idvezlem e főpapot, / S kívánok néki áldással / Rakott sok ezer napot; / S hogy miképpen e hazának / Eddig oszlopa vala, / Úgy most az eklézsiának / Légyen őrző angyala… (…)” – írja többek között Főtiszteletű és méltóságos Pókatelki Kondé Miklós Ő nagyságának tiszteletére (1801) c. versében.

A kollégiumi ifjúság (nyilván a bihariak) másképp vélekedtek a püspökről. Halála alkalmával ezt a gúnyverset hozták titkos forgalomba: „Nézd ama koporsót, egy fösvény bolondé, / Ott fekszik a szegén’ zsírján hízott Kondé, / […] / Ott fekszik egy izmos szent kanonok feje / Sok száz jobbágyoknak kiizzadt ereje, / Ott fekszik kínjai közt megmeredve / Egy Bihar vármegyét szívó fene medve.

Csokonai 1803 körül az 1798-ban írott Dorottyáját ismét megpróbálta kiadatni, ezért Rhédey Lajos grófhoz, a nagyváradi főúrhoz fordult segítségért. A támogatást nem kapta meg, de a főúr rövidesen más megbízást juttatott a költőnek: elhunyt felesége, Kohányi Kacsándy Terézia búcsúztatására kérte fel, amit a betegeskedő Csokonai elvállalt. 1804. április 6-án nagy hidegben szekerezett át Váradra, majd néhány nap múlva, 15-én, a hűvös időben, a nagyváradi templomi temetésen hallatlan beleéléssel, izzásig hevülő pátosszal szavalta el ezt a költeményt (ti. a Halotti verseket), tüdőgyulladást kapott, s nyomban ágynak esett.  

Hetekig feküdt Váradon, míg végtére hazatérhetett. Rhédeyék megnehezteltek rá, amiért nem tisztelkedhetett az úri háznál. Közben poémája szövegét tudta nélkül elrontva, megcsonkítva, a tételes vallás szövegéhez igazítva Rhédey kinyomatta. Csokonai a nemzet költőjének önérzetével tiltakozott, s mikor a gróf jó sokára 100 forintot juttatott neki munkájáért, azt ő csak nagy szükségére hivatkozva fogadta el, s keserű gúnnyal, mint versifikátor, és amint a halotti pompára dolgozott egyéb kézmívesek köszönte meg. Önérzetesen írta a főúrnak: „Nagyságodnak egy személyes vagy tisztje által írásban, vagy élő szóval erántam kijelentett kegyes reflexióját, 100 Rfrtnál (rénes forint/szerkesztői megjegyzés) többre becsültem volna.” 

Hogy valójában mi játszódott le köztük, ezt máig nem tudta (s ezután már aligha fogja) kideríteni az irodalomtudomány. A kellemetlen élményekből talán a kelleténél súlyosabb következtetéseket vont le, de érthető, hogy nem vágyott Nagyváradra. Ez derül ki Sándorffy Józsefnek írt leveléből. „Tisztelt Barátom! Én most nem mehetek Váradra, de talán nem is megyek soha; nem annyira azért, hogy nemo libenter recolit qui laesit locum, hanem csak hogy életemben sehol sem találtam kevesebb gyönyörűséget, mint ott. […] Ilyen érzésekkel tudok én, barátom a kietlen Debrecenben isolálva élni s a ti gőgös Váradatokra nem vágyakozni.”      

/www.varad.ro/