Vasárnapi Üzenet 2018.11.04.

2018. november 24. 605 Views

100 ÉVE GYILKOLTÁK MEG GRÓF TISZA ISTVÁNT MAGYARORSZÁG MINISZTERELNÖKÉT,

A NAGYSZALONTAI EGYHÁZMEGYE GONDNOKÁT

(1861. április 22-1918. október 31.)

           Édesapja Tisza Kálmán, aki 1875-1890 között szintén Magyarország miniszterelnöke. Édesanyja, Gróf Degenfeld Schemburg Ilona. A debreceni református gimnáziumban érettségizett. Berlinben és Heidelbergben jogi és közgazdasági tanulmányokat folytatott sikerrel. Budapesten az állattudományok doktorává avattatott fel. Szabad idejében rengeteget olvasott.

Egyetemi tanulmányai elvégzései után egy éves kötelező katonai szolgálatot teljesített, egy honvéd huszárezrednél. 1882-ben hazaköltözött a geszti családi kastélyba.

Apja kérésére átvette a csegődi és kocsordi családi birtokok vezetését. 1883-ban feleségül vette unokatestvérét, Tisza Ilonát, aki mindig odaadóan és mindenben segítségére volt férjének. Házasságukból két gyerek született: István és Julianna. Orvosi ellátásról gondoskodott, gyógyszertárt létesített, óvodát építetett, létrehozatta a csendőrségi őrsöt, valamint Magyarország első teniszpályáját.

1883. március 29-i Nagyszalontai Egyházmegyei Közgyűlésen, egyhangúlag megválasztották az egyházmegye aljegyzőjévé. Hat világi tanácsbírói tisztségre is szavaztak, és ide is beválasztották Tiszát. Az eskü letételekor még nem volt 24 éves. A választásban nem a bizalomnyilvánítás tényét értékelte, hanem az Istentől kapott hálás feladatot, amelyet nem szabad visszautasítania.

Majdnem 20 éven keresztül volt a Nagyszalontai egyházmegye tanácsbírója. 1902-ben, édesapja halálának évében megválasztották a Nagyszalontai Egyházmegye gondnokává, 57 szavazattal, ellenszavazat nélkül. E tisztséget 1902. szeptember 4-én, a Nagyszalontán tartott közgyűlésen foglalta el, és még akkor is megtartotta, mikor a Dunántúli egyházkerület főgondnoka lett. Mint a Nagyszalontáról küldött egyházmegyei képviselő, részt vett a Tiszántúli egyházkerületben. 

Tisza, barátai lelkére kötötte: „Ha falun lakhattok, járjátok be időként az egész községet, menjetek be minden szegény ember házába, hallgassátok meg a gondokkal küzdők panaszait. Iparkodjatok segíteni. Majd meglátjátok, mire körutatok véget ér mennyire jobban lettetek, mert szégyellni fogjátok, minő csekélységek miatt voltatok elégedetlenek, amikor a falusi magyar ember igazi nagy csapásokat is zúgolódás nélkül visel el. Lehetőleg fokozzuk a falusi, saját gazdaságukban élő, anyagilag, erkölcsileg független erőteljes magyar családok számát. Nekünk a magyar parasztság marad, a világ legkülönb népe… és az alföldi naplemente, a természeti szépségek koronája.”

1918. október 31-én, a Hermina út 35/A-beli bérelt villájában, délután 5 óra tájban, több katona ruhába öltözött állarcos jelent meg. Közülük négy állarcos katona éppen a kastély folyosóján találkozott a szobából kilépő Tiszával. Rövid szóváltás alakult ki közöttük, majd a katonák közül kettő szabályszerűen agyonlőtte – kivégezte Tisza Istvánt.

Tények: Ahogy a későbbiekben kiderült, e felbérelt katonák vezetője, Pogány-Scwartz József, későbbi népbiztos és egy társa adták le a halált okozó lövéseket. A felelősség elől Pogány Bécsbe, majd onnan Moszkvában talált menedéket. 1920 szeptemberében a Budapesti hadbíróság ítéletet hozott négy vádlott fölött, felbérelt gyilkosság és testi sértés elkövetése miatt. Halálra ítélték Dobó István tengerészt, Szanykovszki Miklós zászlós-egyetemistát, 15 évet kapott Hüttner Sándor honvéd főhadnagy és 3 hónapi börtönbüntetést Vilheim Jakab.