Porlik mint a szikla...

2018. augusztus 23. 34 Views
A Nagyvárad-Olaszi református gyülekezet mintegy hetven tgaja vett részt a múlt hét végén azon a tanulmányi kiránduláson, melyenk célja a Mezőség szakrális örökségének és szórványmagyarságának meglátogatása. A címbe foglalt ismert idézet nem olcsó hazafiúi elfogultságból került az írás fejére, hanem féltő szeretetből, mert egy tagadhatatlan és megcáfolhatatlan tényt közöl: sok évszázados épített örökségünk és népünk úgy omladozik, roskadozik azon a vidéken, hogy lassan nehéz lesz szikladarabjaiból örökölhetővé összerakni. Partiumi ember főleg azért megy arra a vidékre, hogy meglássa, és ha teheti, magába szívja élő népi kultúránk énekben-zenében, táncban, népviseletben még megjelenő örökségét. Így történt a főleg nyugdíjasokból álló olaszi látogatók esetében is, amikor a Mezőség Kolozsvár, Szászrégen, Beszterce, Dés által behatárolt részét keresték fel. Mivel nagyon kevesen jártak azon a vidéken, ezért nagyon sokan jelentkeztek a kuriózumnak számító kétnapos úrta. Majd’ 230 km megtétele után Somkerékre (Sintereag) érkezett a csoport, amely a Bethlent Besztercével összekötő útvonalon, a Sajó mentén található. Erődített, román és gótikus stílusban épült református temploma az 1300-as évek elejétől áll. Umling Lőrinc festette a mennyezet kazettáit, a padokat és az úrasztalát 1761-ben. A szakszerűen helyreállított templomban országgyűlést is tartottak 1553-ban. A helybeliek elmondása szerint, igen nagy teher a mára alig kétszáz lélekre zsugorodott gyülekezetnek fenntartania lelkészét és…
Tovább...
2. oldal / 2