Nagyvárad-Olaszi Református Egyházközség

A reformáció ötszázadik évfordulójára fókuszáló emlékévet határok feletti egységben ünnepli a magyar református egyház.

           A mai egyházi élet már korántsem csupán az isten házán belül zajlik, és az egyház mai társadalmi szerepvállalása sem csupán a vasárnapi istentiszteletekre szorítkozik, hanem a közösségek teljes életét behálózza, erősíti, megszólítja.

           A nemrég befejeződött balatonszárszói konferencia üzenete az, hogy bár még mindig és szinte már csak megszokásból keresztyén Európáról szoktunk beszélni, ugyanakkor a keresztyénség mindenhol erősödik, kivéve a vén kontinenst.

Ez és az európai migrációs válsággal kéz a kézben járó merényletsorozatok, az ISIS európai partraszállása, az a humanizmust és irgalmat nem ismerő iszlám fundamentalizmus megjelenése furcsa és szomorkás kettősséget nyújt a reformáció emlékévének. Ugyanakkor valami megnyugtató békességérzetet is, hiszen mi nyugodtan emlékezhetünk templomokon kívül és belül. Európa keleti felében még béke van. A magunk által megteremtett biztonság.

Persze a jubileumi év nemcsak az emlékezés alkalma, de jövőbe tekintő útkeresés is. Mert miközben Európa elfelejt keresztyénség-anyanyelvén beszélni, a magyar keresztyén egyházaknak újra és újra meg kell újítaniuk a nyelvünket, és úgy megfogalmazni, hogy a mai ember is értse. Hogy célba találjon az üzenet.

A reformátusok szárszói konferenciájának idei újraindulása is azt jelzi, hogy a protestánsok nemcsak ünnepelni akarnak, de a jelen nemzeti sorskérdéseivel kapcsolatban is szeretnének véleményt nyilvánítani. Mindez annak a tükrében lehet igazán fontos, ha arra gondolunk, hogy a nyugat-európai egyházak jórészt tájba simuló, a politikai korrektséggel egy követ fújó, lepacsizó magatartása, illetve cinkos hallgatása hozzájárult azon események kiváltásához, amiket mostanság a híradók beszámolóiban heti rendszerességgel látunk.

A reformáció jubileumi esztendeje nemcsak a protestánsok, de minden ökumenében gondolkodó, egymást tisztelő és elfogadó magyar keresztyén ünnepévé is válthat. Egy olyan út megtételéért adunk hálát, amely a továbblépés nagy lehetőségét is tartalmazza, és amelyen mindennap szükséges a krisztusi kegyelemből nyert hitbeli megújulás megtapasztalása – tegnap, ma és holnap egyaránt.                                                                                         

/Magyar Idők/

Szatmár és környéke méltán nevezhető a Reformáció bölcsőjének, hiszen a 16. század első felében megszervezett négy zsinat (Erdőd, Óvári) meghatározó szerepet töltöttek be a magyar reformáció elterjedésében. Tegnap és ma nagyszabású felvonulásokkal és közösségi eseményekkel emlékeznek a reformáció évfordulójára Szatmárnémetiben.

A tizenötödik országos presbiteri konferenciáját a Pápai Református Teológiai Akadémia épületében tartotta a Magyar Református Presbiteri Szövetség (MRPSZ). Az eseményen emléktáblát avattak Magyarország első presbitériuma emlékére, amely Pápán alakult meg 1617-ben. Bogárdi Szabó István, a Zsinat lelkészi elnöke beszélt a lényeg meglátásáról és a valamivé válás folyamatáról. Utóbbit sokan összetévesztik az önmegvalósítással, pedig az ige azt üzeni, hogy Isten mássá, az ő gyermekévé kíván tenni. A hit gyakorlásához hozzátartozik a bizonyságtétel, és beszélt a ráismerés ajándékáról, amelyet megkapott Keresztelő János, amikor ráismert Jézusra. „Bárcsak ne fosztanának meg a világ gondjai bennünket ettől az ajándéktól” – zárta gondolatait.

A reformáció öröksége a Pápai Református Kollégium, melyet 1531-ben alapítottak. 1752-ben kitiltották Pápáról. A kommunista érában, 1948-ban a Kollégiumot államosították, megszüntették a teológusképzést is, amely csak 1998-ban indulhatott újra. jelenleg hatvan hallgató közül negyvenen készül a lelkipásztori szolgálatra.

A wittenbergi egyetemen – amelynek neves professzora volt Luther és Melanchthon – több mint négyszázharminckilenc magyar diák tanult 1609 és 1613 között, hazahozták a Szentírás igaz ismeretét.

„A reformáció lényege az igehirdetés megújítása, nem a hitújítás: a magyar nyelven közreadott Ige diadalmenete volt” – emelte ki  a megemlékezésen Buzogány Dezső, kolozsvári professzor. A presbitérium nem csak a gyülekezettől kapja a megbízását. A presbitériumok Krisztus felhatalmazása alapján kormányoznak, szervezetük nem cél, hanem eszköz a szolgálatra. Kálvin szerint a hatalom oka a bűnös ember, akinek fékre és zablára van szüksége. A gyülekezeti vezetés vonatkozásában döntő, hogy általa Krisztus kormányzása valósuljon meg.

 /reformatus.hu/