Az írásmagyarázat egyik ága azt állítja, hogy Isten neve szorosan kapcsolódik a természet fogalmához. Az Ószövetség nyelvén a név és a fogalom betűihez rendelt számok összege ugyanaz. Ebből következik Isten és a természet összetartozása úgy, hogy az a Teremtő számára olyan, mint az ember öltözéke, amelyben megjelenik.
Az ég és a föld mindazzal együtt, ami rajta és benne van, Istent jeleníti meg. Az univerzum teljessége (Zsolt 89,12) Őt hirdeti, abban Ő látható. Az ég és a föld segít a szemnek és a megtapasztalásnak Isten megismerésében, mintegy annak eszközeként, hiszen rá, hatalmára, bölcsességére, szeretetére mutat. Isten az ég és a föld alkotójaként uralkodhat csak igazán a mindenség felett, melyet betölt, átfog uralkodása, és kiterjed mindenre. Az ég-föld alkotása Isten egyedülvaló, páratlan hatalmát mutatja (Ézs 45,18; 49,13). Ezért tud győzedelmeskedni Ő minden erővel szemben, úgy, ahogy az nyilvánvalóvá lett konkrét módon, a teremtésen (1Móz 1,1) túl, a babiloni fogságból való szabadulásban. Akinek Isten a segítsége, annak a mindenség Teremtője áll az oldalán, akinek elég ereje van ahhoz, hogy védelmet nyújtson (Zsolt 121,2; 135,6), hiszen hatalmát megmutatta már teremtő erejével. Az emberi élet nem öncélú létezés, hanem Isten dicséretére való. Ennek alapjait is Ő rakta le, elegendő okot adva a hálaadásra (Zsolt 148,13). Isten a teremtésben megmutatkozó hatalma révén képes megújulást munkálni univerzális méretekben (Ézs 65,17). Totális megújulás felé vezeti a világtörténelmet ott is, ahol ez esetleg a sok bizonytalansági tényező miatt pillanatnyilag láthatatlan és hihetetlen (Jel 21,1). Istennek nem csupán az új égben és az új földben lesz látható mindent átfogó hatalma, hanem akaratának minden részlete, vonatkozása eléri célját a történelemben (Mt 5,18). Ezt Isten nem az ember nélkül akarja megoldani, hanem vele partneri viszonyban, vele szövetkezve. Ez adja meg az emberi élet méltóságát (Mt 16,19; 18,18-19). Az evangélium hirdetésének célja is a Teremtőhöz való megtérés (ApCsel 14,15). Jézus életművének lényege ebben az összefüggésben, a teremtettségben kiteljesedő békesség (Kol 1,13-20). Csak a Jézus útján békességre igyekvők értik jól a tanítványság értelmét, s ez alapozza meg boldogságukat (Mt 5,9). Ők várják jól Isten országát, amikor kérik, hogy legyen meg az Ő akarata, mert ők egész életüket ennek megvalósulására szánják (Mt 6,10).
Enghy Sándor /tirek.hu/