Nagyvárad-Olaszi Református Egyházközség

             „Jézus ezzel a kérdéssel úgy állít  maga elé, mint bocsánatot nyert bűnöst. Szeretsz-e engem? Van-e a szívedben nemcsak hódolat, csodálat, hanem szeretet Jézus iránt, mert ha van, akkor ez már bizonysága annak, hogy belehatolt a szívedbe az Ő szeretete. Föl tudod-e fedezni a magad szívében a szeretetnek akármilyen kicsiny, de élő szikráját Jézus iránt? Mert ha igen, akkor az már a bűnbocsátó, megváltó isteni szeretet visszfénye ott benned! Erről ismerheted meg, hogy valóban a kegyelemben vagy-e már, hogy tudniillik szereted-e már Őt? Tehát nem arról, hogy már nem vétkezel ellene, nem arról, hogy mennyire tökéletes a Krisztus-követésed, hanem arról, hogy szereted-e már, tudod-e már szeretni Őt?! Jézus mintegy belehajol a szívedbe és megnézi, hogy látja-e benne önmagát, tükrözi-e már a szíved az Ő feléd sugárzó szeretetét, tehát: Szeretsz-e engem? Háromszor is megkérdezte Pétertől az Úr. Azt olvassuk, hogy amikor harmadszor is megkérdezte, szeretsz-e engem, megszomorodék Péter. Nem azért, mert attól félt, hogy Jézus nem hiszi el neki, hogy ő igazán szereti Őt, hanem azért, mert nagyon fölelevenedett benne az a szomorú emlékű éjszaka, amikor háromszor megtagadta Mesterét. A megbocsátó isteni szeretet fényébe került bele a maga hitványsága. Érdekes: Jézus egy szót sem szólt erről és mégis a harmadik kérdéssel ráfájdul Péter lelkére minden, amit vétkezett. Csodálatos ereje van a bűnbocsánatnak: egyszerre keserűvé, utálatossá, fájdalmassá lesz tőle a régi bűn. Semmi sem tudja úgy megutáltatni az emberrel az ő bűneit, mint a bocsánat! Semmi sem tudja úgy kiégetni a szívéből a bűnnek még a gyökerét is, mint a bocsánat. “Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem?” (Jn 21,17b) Ismered-e ezt a megszomorodást? Nem elég ismerned a bűneidet: el kell jutnod a teljes megszomorodásig. Rettenetes dolog az, amikor az ember tudja pontosan: hogyan, mikor és mit vétkezett, de nem tudja megutálni a bűnt, nem fáj neki, nem tud sírni rajta, nem tudja szíve szerint megbánni, s megszomorodni, mint Péter! Ezért nem képes megtérni sok ember, annak ellenére, hogy már mindent tud, már minden szükséges ismerete a megváltásról megvan, annak ellenére, hogy szeretne is megtérni, - de nem lehet! Aki még nem szomorodott meg amiatt, hogy vétkezett az Úr ellen, hogy megtagadta Jézust, az még sohasem állott igazán az Ő megváltó szeretetének a fénysugarában, az még nem ismeri teljesen Jézus megváltó halálának az erejét, a bűnbocsánat fájdalmas örömét, fölszabadító erejét. Boldog megszomorodás ez! Ez az, amiről a Bibliában ezt olvassuk: “Az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez!” (2Kor 7,10) Erre mondja Jézus a Hegyi Beszédben: “Boldogok, a kik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.”(Mt 5,4)”

/http://joosandor.hu/predikacio/1951-09/szeretsz-e-engem/

             Azután így szólt Tamáshoz: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” János 20, 27

             Tamásnak kell a kézzel fogható valóság, a kézzel fogható realitás. Jézus megengedi Tamásnak, hogy megtapintsa a szegek helyét a kezén. Azt a kezet, amely egykor kenyeret és halat áldott. Látta a Mestert gyógyítani, csodákat tenni, s most mégis kételkedik. Kell a kézzel fogható valóság. Jézus azt mondja: Gyere! Gyere és tegyél próbára, gyere és nézd meg a szegek helyét!

Egy olyan világban élünk, ahol az adott szó lassan értékét veszti, és csak akkor vagy akkor sem őrzi értékét, ha leírják, lepecsételik, aláírják, hitelesítik. Egy olyan világban élünk, ahol a kézzelfoghatónak van értéke. A háznak vagy az autónak, ami a garázsban áll. A kézzel fogható valóságnak hiszünk. Nyisd csak ki a ruhásszekrényedet! Vajon tényleg csak egy váltás ruha lóg a szekrényedben vagy egy váltás cipő? Mi halmozunk, nekünk nem elég az egy, mert félünk, mert nem merünk hinni abban, hogy holnap is lesz annyi, amennyi szükséges, hogy holnapután is gondoskodik rólunk az Úr. Bebiztosítjuk magunkat erre az életre. Használjuk ki a lehetőséget itt – gondolják sokan –, hátha odaát már nem vár semmi! Halmozunk mindenből, amiből csak lehet, amiből csak tudunk. Nézz körbe a lakásodban, az életedben! Mindenből csak annyi van, amennyi szükséges? Vagy annál sokkal több? Lassan nálunk is begyűrűzik a nyugati példa, ha valami ódivatú, akkor lecseréljük, kidobjuk, mert szebb kell, jobb kell, más kell. Van ebben az életszemléletben egy olthatatlan vágy, a megelégedés vágya. De az ember örökké elégedetlen és a tárgyai, amelyekkel körbeveszi magát, a világa, amit kialakított örök elégedetlenségre kárhoztatja. Az eladósodások jelentékeny része is ebből származik. Semmi nem jó, ami van, mindig más kell. Berendezkedünk erre a földi életre, mert a feltámadás és az örökélet csodáját, az Isten szeretetét nem merjük hinni. Jézus azt mondja Tamásnak: Gyere és érints meg! Érintsd meg a kezemet, ahová a szegeket verték! Gyere és érintsd meg az oldalamat, ahová a dárdát döfték! Gyere és bizonyosodj meg! Gyere és tegyél próbára, hogy ne kelljen kételkedned, hogy legyen hited!Ne kételkedj! Tégy mindent Isten kezébe, hagyj mindent Isten kezében, végy mindent Isten kezéből!

/http://www.refkertvaros.hu/